Fekete Sándor SK
1933. május 22-én Egyházasgergén született.
1953-tól 1955-ig Fertődön volt katona, ahol híradó kocsin szolgált. Előtte az MHSZ elődjénél megtanulta a rádiózás alapjait és a Morse-t.
1955. őszén a leszerelést követően Salgótarjánban a frissen megalakult MHSZ Rádióklubban szervezett tanfolyamon keresztül adóengedélyt szerzett 1957.szeptember 1-jével.
Jó barátja Nagy Béla, HA6NC sokat segített neki az indulásban, az önálló állomás kialakításában.
1957-ben sikerült 80m-es sávban Egyházasgergéről az első összeköttetés.1960-ban némi műszaki fejlesztés után már 40m-en is forgalmazott.Közben jó barátság alakult ki a szomszédságból Milan Svitel-lel, OK3IR, akivel sok közös rádiós sikerük alakult.
Csatlakozott közben a Salgótarjáni Központi Rádióklub munkájához is – HA6KNB
1965-ben a család Salgótarjánba költözött. Ez együtt járt fejlesztési lehetőséggel is a tetőket összekötő W3DZZ antennával, ML 5 sávos vevővel.
A 60-as évek második felében nagyon sok hazai és nemzetközi versenyen vett rész és ért el eredményeket.
Nagy Bélával (HA6NC) és Joó Lajossal (HA6NJ) sokat segített a fiatal generáció oktatásában, sorozatban szervezték a távírász felkésztő tanfolyamokat.
Az 1970-es évek elején az MHSZ-en keresztül az ML-től vásárolt Telrad kitt-ből készült az első rövidhullámú adó-vevő berendezése. Neki volt először a megyében irányított (YAGI) antennája 21 MHz-re. Szintén a 70-es években hozta létre a HA6KNI hívójelű klubállomást a Gépipari Technikumban.
TELRAD készülékével forgalmazott egészen 1984-ig amikor a Friedrichshafen-ben rendezett rádió amatőr találkozó és vásárról egy gyári Kenwood RH és Yaesu URH készülékkel tért haza.
Az 1990-es évek elejétől a QTH átkerült Galyatetőre.
NEKROLÓG
Fekete Sándor HA6NI 1933. május 22.-én Egyházasgergén született.
Bevonulása előtt az MHSZ elődjénél megtanulta a rádiózás alapjait és a Morse ABC-t.
1953-tól 1955-ig Fertődön volt katona, ahol előképzettségének köszönhetően híradó kocsin szolgált.
1955 őszén, leszerelését követően Salgótarjánban, az akkor alakult MHSZ Rádióklubban szervezett tanfolyam elvégzése után szerzett adóengedélyt 1957. szeptember 1-én.
Jó barátja Nagy Béla, HA6NC sokat segített neki az indulásban, az önálló állomás kialakításában. Az első összeköttetés 1957-ben létesült Egyházasgergéről a 80 m-es sávban. 1960-ban némi műszaki fejlesztés után már 40 m-en is forgalmazott. Időközben jó barátság alakult ki a szomszédságból Milan Svitel, OK3IR-el, akivel közösen sok rádiós sikert értek el.
Egyre aktívabban vett részt a Salgótarjáni Központi Rádióklub (HA6KNB) munkájában is. 1965-ben a család Salgótarjánba költözött. Ez együtt járt némi fejlesztési lehetőséggel, a tetőket összekötő W3DZZ antenna és az 5 sávos ML vevő által.
A 60-as évek második felében nagyon sok hazai és nemzetközi versenyen vett részt hazai viszonylatban kiemelkedő eredményekkel.
Nagy Béla, HA6NC-vel és Joó Lajos, HA6NJ-vel együtt sokat segített a fiatal generáció oktatásában, sorozatban szervezték a távírász felkészítő tanfolyamokat.
Az 1970-es évek elején az MHSZ-en keresztül az ML-től vásárolt kitt-ből készült az első rövidhullámú, TELRAD típusú adó-vevő berendezése, amelyhez a megyében elsőként egy irányított antenna is társult 21 MHz-re. Ezekkel forgalmazott egészen 1984-ig, amikor a Friedrichshafen-ban rendezett rádióamatőr találkozóról és vásárról egy gyári Kenwood RH és egy Yaesu URH készülékkel tért haza.
Szintén a 70-es években hozta létre a HA6KNI hívójelű klubállomást a Gépipari Technikumban.
Az 1990-es évek elejétől a QTH átkerült Galyatetőre. Innen szólt a HA6NI hívójel mindaddig, amíg egészségi állapota lehetővé tette az állomás működtetését
.
2018 évben ő lett a MRASZ egyik Életmű díjasa, amit a fia vett át helyette, de még életében, nagy örömmel és könnyek között ölelte magához a díjat.
2019. február 1-én billentyűje örökre elnémult.
Nyugodjék békében, emlékét megőrizzük!
Férjem emlékére
Talán igaz sem volt, de mégis. Mikor 1955-ben katonáéktól leszerelt, onnan kezdődött a rádióamatőr történet. A morzetudás megvolt még bevonulás előtt, és a honvédségnél híradós lett. Leszerelés után le kellett vizsgáznia, hogy megkapja az engedélyt, viszont erre is föl kellett készülni. Ehhez már a Salgótarjáni MHSZ-ben voltak, akik segítették. Nagy Béla bácsit sokat emlegette, és követte a munkásságát.
Bekerült a Rádióamatőr Szövetségbe, ott kapta meg az engedéllyel a HA6NI hívójelet. A salgótarjáni MHSZ Rádióamatőr Klubjába gyakran jártak össze beszélgetni és versenyezni. Az igazi célja mindig is egy rádióadó-vevő készülék megépítése volt, amit később saját kezűleg meg is épített. Az úgy nézett ki, hogy minden része megvolt az asztalon, csak ő tudta mi, micsoda. Rajtam kívül, akik hozzánk jöttek amatőrök, szintén tudták. Sokáig úgy működöt az asztalán kiterítve. A készülék dobozát is saját maga készítette el, lemezekből hajlítgatva.
Egészen jól nézett ki, mikor végre elkészült vele. Épített magának otthonra is antennákat, amivel lehetősége lett otthonról is rádiózni és versenyezni. Ezen keresztül sikerült összeköttetéseket is létre hoznia, amely azt jelenti, hogy egy másik állomással sikerült felvennie a kapcsolatot. Ezeket szigorúan dokumentálni is kellett a forgalmazási naplóban. 
A rádiózásban voltak számára amatőr társak, akikből sok baráti kapcsolatot is szerzett. Mindig segítették egymást. Ő maga is oktatott fiatalokat, akik szerettek volna ezzel az egyedi rádióamatőr sporttal megismerkedni. Nagyon sok sikeres tanítványa is lett a későbbiekben. A nagyobb fiunk – Sanyi - is mindent elsajátított tőle, akkoriban ő is levizsgázott rádióamatőrként. Az ő hívójele a HA6OC. A férjem sok kiírt versenyre benevezett, nagyon szeretett versenyeken részt venni, sok világversenyt is megnyert. Ezekről diplomákat kapott, amelyek még most is nagy becsben vannak tartva a családban. Egyszer úgy adódott, hogy a barátjával, Joó Lajossal kitelepültek Galyatetőre, az épülő BM adótoronyra. Mi, a család is elkísértük, persze sátorral. Ez a verseny nagyon jól sikerült nekik, mert az ország legmagasabb pontjáról kiváló volt a terjedés. Adódott egy alkalom, és vásároltunk egy telket Galyatetőn, majd nagy építkezésbe fogtunk. Mi is jöhetett számításba? Magas alpesi tetős ház, árboc és antennák. Ez nem volt megint egyszerű, de sikerült. Itt már lehetett minden frekvenciasávra antennát építeni, persze megfelelő segítség is mindig volt hozzá. Közben a gyerekeink is felnőttek, ők is segítették mindenben. A technika azért haladt tovább, már a számítógép is megjelent. Nekünk az igazi bázisunk Galyatető volt. Jöttek a nagy versenyek, amiket rendre meg is nyert a Papa. Jöttek az amatőr társak is. Kitüntetett hely lett Galyatető. Rádióamatőr Világtalálkozót rendeztek Friedrichshafen-ben, a Bodeni - tó gyönyörű táján. A nagy "halléban" volt mindenféle rádiós kütyü, lehetett tesztelni, vásárolni. Igazi rádióamatőr paradicsom volt ott. Esténként mindenfelől csak morzejelek hallatszottak. Akkoriban csak kimérten adták a valutát. Elkísértük oda is, így több volt a valuta is. Persze oda is sátorral felszerelkezve mentünk. Felejthetetlen élménnyel és rádió-adó vevővel tértünk haza. 
A kisebb fiamnak még egy szintetizátor is belefért a keretbe, amit Münchenben sikerült megszerezni. Tehát, nagy volt az öröm, elégedettség. Az új készülékkel már több frekvenciasávon lehetett összeköttetéseket létrehozni, ezért újra antennaépítésbe fogott. Jöttek a nagy versenyek, 24 vagy 48 óra alatt ki tud több összeköttetést naplózni. Versenyezni nagyon szeretett, nem szívesen hagyott ki egyet sem. Nem volt olyan ország, ahol ne lett volna naplózott összeköttetése. Ekkor már szigetekkel, hajókkal kereste a rádiós kapcsolatot. QSL képeslapokat küldöztek egymásnak.
Értékesek és szépek voltak, mindenki igyekezett a saját országát bemutatni, a helyi nevezetességeket, a berendezéseiket.
Neki is volt szép magyar képeslapja, amit ő küldött. Azon rajta kellett lennie a hívójelnek, dátumnak, hullámhossznak, a névnek. Amiket ő kapott QSL lapokat mind megvannak, lassan muzeális értéke lesz. Ezek a beszélgetések morze és SSB üzemmódban, angol rövidítésekkel történtek. Sokan megcsodálták az antenna hálózatot a házunkon és körülötte. Sajnos, az a nagy hideg, amikor a fákra ráfagyott az eső, így az antennákra is és ahogy a fákat letörte a jég, úgy még a vasból készült árbocokat is elgörbítette. Ez olyan nagy károsodás volt, hogy Papi ezt már nem tudta újra építeni. A Magyar Rádióamatőr Szövetség Életmű Díját 2018-ban kapta meg. Ekkor már betegsége miatt a nagyobbik fiam vett át helyette és Pálmai Gyulával együtt adta át az apjának. Nagyon örült ennek az elismerésnek. 2019. február 1-jén örökre itt hagyott minket.
Pilisi Mária
