HA6OB 1954-2016

Lőkös Gyula 1954. október 17-én született. 1971-ben kezdett megismerkedni a rádióamatőrködéssel a szécsényi rádióklubban.
Joe bácsi (ex.HA6OF) keze alatt könnyedén megtanulta a MORSE ABC-t. Sikeres vizsgák után 1973-ban kapott egyéni hívójelet: HA6OB.
Szakmáját tekintve szerszámkészítő lakatos volt, így inkább a mechanikus munkákban vette ki részét a klubban, aminek később vezetője lett. Hivatásos sofőrnek is tanult, buszos vizsgát tett, majd el is helyezkedett. Évtizedeken keresztül munkásokat szállított városából és annak környékéről. Hajnalban indult, Budapest és környéke volt a cél. A rádió, az antenna elmaradhatatlan kelléke volt a busznak. Sok-sok amatőrrel tartotta a kapcsolatot útjai során. Jellegzetes igazi palóc tájszólása egyedivé, azonnal felismerhetővé tette őt a sávokban. Barátokat szerzett az egész országban, sokakkal személyesen is találkozott, amikor kihasználta a buszos állásidőt. Sokak családját is ismerte, közvetlen, jó ember volt.
Tagja volt a Salgótarjáni Városi Rádióklubnak, ott volt 1978-ban az első "kapa" (szikla) vágás idején a Karancson.
1981-ban a Balassagyarmati Rádióklubnak is oszlopos tagja lett, és kivette részét a kincsem pusztai verseny állomás építésében. Őt inkább az antenna, antennatorony mechanikai munkái érdekelték, csinálta is becsülettel. Bizony sokszor mondta, hogy ÁCSI ide még kell egy plusz bilincs vagy tartó. Nem is dőlt össze semmi.
Az állomáson való forgalmazásból is kivette részét, a HG6Y-al világ 3. helyezett, majd a nógrád megyei közös csapattal világbajnokságot nyert. Később a nemzeti válogatott csapat tagjaként háromszor nyerte meg az IARU világbajnokságot HQ kategóriában.
Közben szorgosan építgette saját otthoni állomását. Telrad, FT 277, FT 77, FT 1000MP .
Szorgalmának köszönhetően hamarosan sok-sok diploma került a szobája falára, HSC, HDR, BALATON, DUNAKANYAR... majd jöttek a nagyobb kihívások DXCC-t szerzett.
Elsőként kezdte gyűjteni az olasz várakból forgalmazó amatőröket, a szombat mindig várakozással teli volt. Kimagasló eredményt ért el, magyar, sőt európai amatőrök között is.
2008-ban történt lábsérülése, majd annak vérmérgezése miatt elveszítette egyik lábát.
Nehéz időszak következett az egész család számára, de kitartott és gyógyulni akart. Hosszan tartó rehabilitáció után felállt. Ettől fogva még jobban lekötötte a rádiózás. Sokak segítették őt e nehéz időszakában.
Elmaradhatatlan volt számára a reggeli és az esti találkozás rádiós ismerőseivel.
Az olasz várak mellett gyűjtötte a francia kastélyokat, és a világ nemzeti parkjaiban megforduló amatőröket is vadászta.
FLORA-FAUNA összeköttetéseiben az elismerésre méltó világ 8. helyen van.
Bizonyára mindez még jobb is lett volna, ha nem jön a ha...
2016. november 14-én még egy győri amatőrtársunkhoz készültünk, amikor lemondta egy fogászati műtét miatt, majd november 18-n jött a tragikus hír, vérmérgezést kapott és ezzel már nem tudott megbirkózni szervezete másodszor. HA6OB billentyűje örökké elhallgatott.
1983. szeptember 17-én nősült, Éva kitartóan támogatta őt hobbyjában, bizony sokan irigykedtünk emiatt. Egy gyermeke született, Csaba 1985 június 14-én.

Emlékedet kegyelettel őrizzük !

Balassagyarmati, Salgótarjáni rádióklub tagjai.

Lőkös Gyula HA6OB temetése 2016. november 25-én, pénteken 10 órakor lesz a szécsényi temetőben.

A HA6KNB hívójel 1957-ben jelent meg először az éterben, egy 50W-os adóval és egy szövetkezeti vevővel, 3,5 MHz-en, később 7 és 14 MHz-en.
A klub titkára Veres Mihály (ma HA6NC) volt, első tagjai Nagy Béla (az első HA6NC), Fekete Sándor (HA6NI), Joó Lajos (HA6NJ), Molnár Zoltán (az első HA6NF), Csikós Ervin (az első HG6NE), Pataki László, Palócz József és Palócz Imre, majd Huszár Ákos és Takács István (HA6NB) voltak.

A 60-as években a rádióforgalmi aktivitás mellett megjelent a "rókavadászat" is. Ezen a téren akkoriban Csikós Ervin és Veres Mihály jeleskedett. Később a klub versenyzői is felálltak a dobogóra az OB-n. Miközben a konstruktőrök mindig is aktívak voltak, ezekben az években már nem csak rövidhullámon, de URH-n is komoly versenytevékenységet folytatott a klub, főleg kitelepüléseken, Salgóról, később a Karancsról.
1966-tól kezdődően lettek a klub tagjai Molnár Sándor (HA6NA), Molnár János (HA6NG), Lantos István HA6OK, majd Szőke József (az első HA6ND), Bató András (HA6NN) és Lakatos László (HA6NP). A 60-as, 70-es években Nagy Béla (HA6NC), Szőke József (a korábbi HA6ND), Fekete Sándor (HA6NI), Ildzsa László, Bató András (HA6NN), Lakatos László (HA6NP) vezetésével sok olyan fiatal rádióamatőrt nevelt ki a HA6KNB,HA6KNI, HA6KNP klubállomások kollektívája, akik jelenleg is a klub tagjai.

Sajnálatos tény, hogy ebből a fiatal generációból is vesztettünk el értékes embert, mint amilyen Dicse István (HA6OQ) volt. A felsoroltak és még sokan mások, akik a rádióklubban szerették meg, majd választották élethivatásuknak az elektronika szakterületét, ma is a város műszaki értelmiségének jeles egyéniségei. A rádióforgalmi versenyeken való eredményesebb részvételt indította el a gyári adó-vevők megérkezése.

1970-ben érkezett meg az első -magyar gyártmányú Telrad-200, amit HA6NI és HA6NJ után épített!

A versenytevékenység tekintetében áttörést a Karancs-hegyi versenyállomás létesítése jelentett 1978-79-ben, Bató András vezetésével. Külön köszönetet érdemel a Városi Polgári Védelmi Parancsnokság, az akkori Építőipari Ktsz. a Gépjármű Iskola és az ÉMÁSZ kollektívája, akiknek segítsége nélkül soha nem jöhetett volna létre ez az állomás. A kollektíva mindig élvezte Salgótarján város és a megye sportvezetésének támogatását, az adott év költségvetése szerint. Az állomás folyamatos műszaki fejlesztése, a csapat összetartása más megyékből is vonzotta és ma is vonzza a versenyezni szerető amatőröket. A rádióklub jelenlegi tagjainak, valamint a tiszteletet érdemlő elődök kitartó munkájának köszönhető, hogy részesei lehettünk és lehetünk az alábbi sikereknek: